Greyness - Prológus

Nem hittem a fülemnek. Ez az idegen srác, aki nem is ismer, azt állítja, hogy nekem ez a küldetésem. EZ, hogy meghalljam, amit mások nem hallhatnak meg. Azért, hogy megvédjem a Világunkat. Ráadásul EZT a Világunkat, ami nem is az, aminek hittem. Szürkék...angyalok! Micsoda sületlenség! Jó...az igaz, hogy mostanában nagyon sok...tényleg rengeteg furcsa dolog történt velem, de erre nem magyarázat az, amit itt mesél nekem. De végül is hinnem kell neki. Ő az egyetlen, akiben talán megbízhatok. Nekem sem hitt senki az utóbbi időben. HINNEM KELL NEKI!
 – Szóval azt mondod, én egy Halló vagyok, te pedig egy...
 – Látó! – fejezte be helyettem a mondatot.
Elgondolkodtam. Ha valóban igaz, amiket mondott, akkor ez tényleg logikus. Egész életemben "süket" voltam, nem tudtam, hogy igazából ez egy álca... Neki pedig nagyon rossz a szeme, szemüveget hord, és... igen! Ezért ő a látó!
 – Léteznek még hozzánk hasonlóak?

A fiú elgondolkodott, bólintott egyet, majd elmosolyodott.
 – Igen! Látók, hallók és érzők vannak.
 – Érzők?
 – Nekik ugyanolyan érzéseik vannak, mint az ellenségeinknek. Átérzik ugyanazokat.
 – Szóval... Ha ezek a szürkék félnek valamitől, akkor ők is félnek?
 –Pontosan.

ѰѰѰ

Nem gondoltam volna, hogy a szülőföldem ennyire megváltozik körülöttem. Minden összedőlt, mint egy kártyavár. Közben eldöntöttem valamit. Ezek a lények, akikről azt hittük, hogy a társaink, mind becsapnak. Elhitetnek velünk mindenféle baromságot és azt hiszik, hogy majd rabszolgaként leéljük az életünket. Nem jól hiszik. Ugyanis soha többé nem fogok bennük megbízni. Az égvilágon semmit nem fogok elhinni. Nem engedem, hogy akár egy ujjal is hozzám érjenek.
Igen, gyenge voltam. Nem is akármennyire. De most már tudom, hogy ERRE születtem.